Hadtudományi Doktori Iskola




НазваниеHadtudományi Doktori Iskola
страница1/15
Дата22.10.2012
Размер0.9 Mb.
ТипДокументы
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   15


Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Kossuth Lajos Hadtudományi Kar

Hadtudományi Doktori Iskola





DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

A nemzetbiztonsági szolgálatok meghatározó jelentősége

a Magyar Köztársaság XXI. századi biztonsági rendszerében




Várhalmi A. Miklós




ISBN 978-963-08-0027-3


Budapest


2010


TARTALOMJEGYZÉK


Mottó: „A megszokott, középszerű gondolatok legfeljebb csak a múlt és a jelen konzerválására, fenntartására alkalmasak; a fejlődéshez, az életképességhez merőben új, innovatív gondolati pályák szükségesek, minden vonatkozásban és minden területen!”


Bevezetés


A tudományos probléma megfogalmazása, a témakör aktualitása


Az 1990 óta jelentkező megváltozott szerkezetű és súlyozású biztonsági kockázatok kihívások, veszélyforrások a Magyar Köztársaság vonatkozásában is sokkal racionálisabb, feladatorientáltabb, gyorsabb reagálású és gazdaságosabb működésű védelmi és érdekérvényesítési rendszert igényelnek a XXI. században, különös tekintettel a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokra. A rendszerváltást követően létrejött osztott – 2010 nyarán tovább polarizálódó – nemzetbiztonsági intézményrendszer, illetve az ebből fakadó széttagolt védelemirányítás nem biztosítja megfelelően az ország védelmi és érdekérvényesítési erőforrásainak leghatékonyabb, optimalizált felhasználását, működtetését, valamint a kormányzati szintű stratégiai tervezést, különös tekintettel a megváltozott szerkezetű és súlyozású XXI. századi biztonsági kihívásokra.


Az értekezésemben átfogó jelleggel kívánom felhívni a figyelmet arra, hogy a megváltozott szerkezetű és súlyozású biztonsági kihívások, kockázatok és veszélyek miatt az egyes országok, így Magyarország biztonsági, védelmi helyzetében, struktúrájában és tevékenységében a nemzetbiztonsági szolgálatok (titkosszolgálatok) feladata jelentősen megváltozott, szerepe megnőtt. A fenti szempontok okán paradigmaváltásra, azaz jövőképünkhöz jobban igazodó, tudatos nemzetbiztonsági személetre, gondolkodásra és gyakorlatra van szükség.


A doktori értekezésemmel elsősorban arra kívánok rávilágítani, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Magyar Köztársaság védelmi rendszerének más – a nemzetbiztonsági tevékenységekben résztvevő – szereplői között meglévő átfedések, a felesleges párhuzamosságok, a gyors és rugalmas reagálást fékező decentralizált együttműködések a teljes biztonsági-védelmi rendszer felülvizsgálatát és sürgős aktualizálását igénylik, különös tekintettel a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének, beágyazottságának áttekintésére. Reményeim szerint az értekezésemben megjelenített innovatív gondolatok, tudományos eredmények – az általuk kiváltott szakmai, szakpolitikai vitán keresztül – hozzájárulnak az ország biztonságpolitikai területének stabilabb jövőképéhez.


A nemzetbiztonsági szolgálatok egymás közötti, a magyar védelmi struktúrán belüli valamint a nemzetközi munkamegosztásban résztvevőkkel kapcsolatos viszonyában is az egyik legfontosabb szempont a belátható és a kevésbé belátható biztonsági kihívásoknak, valamint ezek prognosztizálható, dinamikus változásainak megfelelő, igen rugalmasan, gyorsan és jól szervezhető, reagáló, operatív működés, együttműködés minden érintett szervezettel és azok munkatársaival. A kihívások, veszélyforrások hatásainak utókezelése helyett a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni, ami elsősorban a nemzetbiztonsági szolgálatokkal érhető el legcélszerűbben, különös tekintettel a kihívások jelentős részének fedett jellegére.


Kutatási célkitűzések


Az elkészített disszertációval elsődleges célom az volt, hogy – a ZMNE Doktori Szabályzatában megfogalmazott tartalmi és formai követelményeknek betartása mellett, a doktori tanulmányaim során szerzett ismereteimet összegezve – széleskörűen és sokoldalúan felhívjam a figyelmet a nemzetbiztonsági (titkosszolgálati) tevékenység súlyponti szerepére, a szolgálatok hatékony működését kedvezőtlenül befolyásoló tényezőkre, valamint a rendszerszemléletű információ-adatgyűjtés illetve a komplex információkezelés (gyűjtés – rendszerezés – tárolás – feldolgozás és hasznosítás) stratégiai fontosságára. Munkámban a lehető legszélesebb körűen szeretném megalapozni és megindokolni a hírszerzésnek, felderítésnek illetve információgyűjtésnek a szerepét, jelentőségét, miszerint ez a XXI. század egyik legjelentősebb erőforrása a nemzetállamok és a nemzetközi szövetségek életképességének, eredményességének, jövőjének. Különös tekintettel Donald H. Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszternek a jelenlegi és jövőbeni világunk átfogó biztonságát igen jól jellemző minősítésére is: „A bizonytalanság világában, amelyben az ismeretlen, a bizonytalan, a láthatatlan, a váratlan ellen kell megvédeni magunkat.”1

Az értekezésem sikeres védését követően távlati célom, hogy a kutatási eredményeimet egy nyilvános terjesztésű könyv formájában megjelentethessem, megszólítva a társadalom valamennyi érdeklődő tagját – szakpolitikusokat, a szakma gyakorlati területein dolgozó munkatársakat, illetve közelebb hozva a nemzetbiztonsági szolgálatok világát a témakör iránt érdeklődő állampolgárokhoz. Emellett reményeim szerint munkám a biztonságpolitikai, hadtudományi, rendvédelmi, nemzetbiztonsági képzésekénél hasznos segédanyagként is segítheti majd az érdeklődő hallgatókat. Az értekezésem elkészítésnél törekedtem arra, hogy az abban szereplő innovatív elemek széles módszertani sávban hasznosíthatók legyenek.


Hipotézisek


  1. A hazánkat érintő biztonsági kihívások kezelése egyre nagyobb mértékben igényli a nemzetbiztonsági szolgálatok készségét, lehetőségeit, módszereit, különös tekintettel a kihívások szerkezetének és jellegének megváltozására, a kockázati elemek közötti határvonalak elmosódására, az összefüggések komplexitásának modellezésére.




  1. A jelenleg hatályos jogi szabályozás a biztonság és védelempolitikai területén – a rendszerváltás jellegéből fakadó történelmi és politikai okok folytán – tagolt intézményrendszert, a kormányzati irányítás területén pedig osztott hatáskört hozott létre és tart fenn, és ez alól a nemzetbiztonsági igazgatás területe sem kivétel. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek hatékonyabb érvényesítése érdekében alapvető kérdésként jelenik meg a biztonság és védelempolitika, ezen belül a nemzetbiztonsági igazgatás, különösen a stratégia szintű elemző-értékelő és tájékoztató tevékenység (döntés-előkészítés) területén – a kormányzati koordináció továbbfejlesztése.




  1. Napjainkban az új típusú biztonsági kihívások elleni küzdelem – mivel e kihívások egy időben, gyakran egymást erősítve jelennek meg – az integrált biztonságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően, a védelmi igazgatás szerveinek, valamint a hazai társadalmi és gazdasági szervezetek komplex együttműködésével valósítható meg a leghatékonyabban.




  1. A hazánkat érintő, dinamikusan változó biztonságpolitikai folyamatokra tekintettel, a mindenkori kormányoknak fontos feladata egy átfogó, rendszerszemléletű nemzet fejlesztési célokkal harmonizáló stratégiai hierarchia rendszere kialakítása. Magyarország nemzetközi hatalmi viszonyok rendszerében betöltött szerepének, valamint hazánk társadalmi és gazdasági helyzetének ismeretében végrehajtott stratégiaalkotási folyamaton belül a nemzeti biztonsági stratégia aktualizálása épp úgy nélkülözhetetlen, mint az ebből fakadó, egymással megfelelően harmonizáló biztonsági részstratégiák – köztük nemzetbiztonsági ágazati stratégia – régóta húzódó megalkotása. Ez utóbbi dokumentum kormány általi jóváhagyása – a biztonsággal foglalkozó hivatalok társadalmi megítélésének javítása mellett – elősegítheti, hogy a szolgálatok a rendelkezésükre álló korlátozott költségvetési forrásokat a korábbi időszakhoz képest nagyobb hatékonysággal lesznek képesek felhasználni.



A kutatás során alkalmazott módszertani paradigmák


A munkámban megjelenített innovatív gondolataimat, következtetéseimet, javaslataimat, ajánlásaimat, a kutatási célkitűzéseimet, illetve hipotézisemet nagyon sokoldalúan igyekeztem igazolni, bizonyítani, felhasználva a kapcsolódó szakirodalmat, valamint a témakörhöz kapcsolódó, válogatott hírforrásokat.


A téma feldolgozásában az általános és a témára konkretizált rendszerszemléletből kiindulva a társadalomtudományi területen általánosan használt, valamint az elemzett terület specialitásait figyelembe vevő kutatási módszereket használtam fel. Az általános kutatási módszerek közül a történeti és az összehasonlító módszerekkel tártam fel és rendszereztem a biztonsági környezet és a titkosszolgálati tevékenység változásait, a vonatkozó szakirodalom alapján. A szakirodalom feltárása, összegyűjtése és áttekintése alapján kiválasztott irodalomra épülő analízis mellett a kutatási célkitűzésekhez szorosan kapcsolódó forrásokból dedukciós és indukciós módszerekkel rendszerezem a szintézishez szükséges anyagrészeket. Végül az analógiák alapján építem fel a hipotéziseket, célkitűzéseket majd ezek bizonyítását. Mindezek eredményeként jutottam el a tudományos eredményekhez.

A témakör feldolgozásának szakirodalmi bázisa


A doktori disszertációként benyújtott alkotásom meghatározóan az eddigi publikációimra, mint forrásokra épül, kiegészítve több, új alkotás elemmel, összekötő fejezettel és egymásra épülő következtetés és ajánlás együttessel. A témakör kutatását, a forrásanyagok összeállítását 2010 júniusában zártam le.


Az alkotás kidolgozása során a következő forrásokra támaszkodtam:


  • kutatásaimra támaszkodó saját publikációim (könyv, gyűjteményes CD, tudományos és nem tudományos tanulmányaim, cikkeim, média megjelenéseim);

  • magyar és külföldi szerzők művei;

  • magyar és külföldi (NATO, EU, USA) kiadványok, valamint nyílt szabályzatok;

  • doktori értekezések;

  • egyetemi jegyzetek;

  • tudományos konferenciák anyagai (előadások és konferencia kiadványok);

  • az írott és elektronikus sajtó válogatott szakhírei;

  • a ZMNE tanulmányaim során szerezett ismeretek és konzultációk a tanáraimmal;

  • biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági szakértőkkel, a katonai és rendvédelmi szervezetek szakembereivel folytatott konzultációk, megbeszélések az elmúlt 15- évben;

  • valamint saját tapasztalataim.



A disszertáció szerkezeti felépítésének szempontjai


A disszertáció miden fejezete a címet és a kapcsolódó fejezetekben szereplő megállapításokat kívánja a lehető legsokoldalúbban alátámasztani, igazolni. Az alkotás egyes fejezetei egymásra épülnek, egymással szimbiotikus kapcsolatban, összefüggésben vannak. A fejezetek széles biztonságpolitikai pályáról indulva fokozatosan jutnak el a nemzetbiztonság orientáltságig.


Az 1. fejezet a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak a teljes biztonsági rendszerünkben való jogi, működési, tevékenységi elhelyezkedésével, illeszkedésével mutatja be a hazai nemzetbiztonsági struktúra kialakulását, illetve főbb jellemzőit, kiemelt figyelmet szentelve a nemzetbiztonsági, a honvédelmi és rendvédelmi szervek együttműködését érintő fő kérdéseit, valamint a nemzetbiztonsági igazgatás területén a rendszerváltást követően kezdeményezett jelentősebb intézményi reformkísérleteknek.


A 2. fejezetben a biztonság fogalmának megváltozását mutatom be, különös tekintettel annak jelentősen kiszélesedett felfogására, illetve az életünket minden oldalról befolyásoló kihívásokra. Itt elemzem a Magyar Köztársaság nemzetközi biztonsági környezetének kihívásait, az országot érintő, a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékességi körébe tartozó jelenlegi és jövőbe is mutató, sokoldalú veszélytényezőket, kiemelten foglalkozva a globalizálódott Információs Társadalom mindenre kiható biztonsági kockázataival.


A 3. fejezet foglalkozik a titkosszolgálati tevékenység két fő szakága, a hírszerzés-felderítés és az elhárítás fogalmának és tartalmának megváltozásával, a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben megfogalmazott kormányzati elvárásokkal, társadalmi kapcsolatrendszerük súlyponti szerepével, valamint a tevékenységük hatékonyságát befolyásoló belpolitikai és gazdasági tényezőkkel.


A 4. fejezet a Magyar Köztársaság biztonságához kapcsolódó legfontosabb nemzetközi és hazai biztonság- illetve védelempolitikai dokumentumok aktuális megállapításait értékeli a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszerének, működési területének szemszögéből. Ebben a szövegrészben kiemelt súllyal szerepelnek a biztonságpolitika stratégiai szintű tervezésének kapcsolódási pontjai a nemzetbiztonsági tevékenység továbbfejlesztésének főbb területeihez.


A disszertációt lezáró 5. fejezet a korábbi szövegrészekben szereplő következetések összegzése mellett, megjeleníti az elvégzett kutatásra és elemzésre épülő új tudományos eredményeket, valamit az ezekre támaszkodó ajánlásokat, javaslatokat téve azok gyakorlati felhasználására is.

  1. A nemzetbiztonsági szolgálatok helye és szerepe a Magyar Köztársaság alkotmányos, illetve védelemigazgatási rendszerében



A nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányításának és parlamenti ellenőrzésének főbb tapasztalatai az elmúlt két évtizedben


A magyar nemzetbiztonsági struktúra kialakulása


A különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény, valamint a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendelet hatályba lépését követően két polgári és két katonai szolgálat kezdte meg a működését. Az említett jogszabályok a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség egykori csoportfőnökségeit – azaz a III/I. (hírszerzés), III/II. (kémelhárítás), III/IV. (katonai elhárítás), valamit a honvéd vezérkar egykori 2. Csoportfőnökségét (katonai hírszerzés) önálló szolgálatok formájában szervezték újjá.


1990. március 1-jével kezdte meg működését a polgári hírszerzést végző Információs Hivatal (IH), az alkotmányvédelemi, kémelhárítási, terror-elhárítási, gazdaságbiztonsági (stb.) feladatokat végző Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), valamint a feladatát már a nevében is hordozó a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és Katonai Biztonsági Hivatal (KBH). Az egykori BM III/III (a „belső reakciót” elhárító) Csoportfőnökségét, melyet a legtöbb politikai támadás ért, már januárban jogutód nélkül megszüntették. A BM III/V. (operatív-technikai) Csoportfőnökséget a főcsoportfőnökség szintén operatív-technikai feladatokat ellátó önálló osztályaival együtt beleillesztették a Nemzetbiztonsági Hivatal szervezetrendszerébe, mely a többi szolgálatnak és a rendőrségnek is végzett operatív-technikai szolgáltatásokat. A kormányzati stabilitás biztosítása – a kormányfői pozíció védelme – érdekében az Országgyűlés az 1990. évi LI. törvénnyel a katonai szolgálatokat a honvédelmi miniszter, a polgári szolgálatokat pedig kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezte.


A kétharmados kormányzati többséget eredményező 1994-es parlamenti választás után gyorsultak fel a nemzetbiztonsági törvényt előkészítő munkálatok az illetékes parlamenti bizottságokban. Az Országgyűlés végül 1995. december 19-én fogadta el. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt (Nbtv.), mely részletesen szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait, továbbá meghatározza azok szervezetét, jogállását, kormányzati és szakmai irányítását. A nemzetközi összehasonlításban is igen átfogó és alapos jogszabálynak tekinthető Nbtv. ezen kívül rendelkezett a szolgálatok civil kontrollját végző parlamenti ellenőrzéséről, a személyi állományáról, az általuk alkalmazható intézkedésekről, valamint az adatkezelési és a titkosszolgálati tevékenységgel összefüggő gazdálkodási szabályokról is.


Más országok hasonló jogszabályaival összevetve az Nbtv. kifejezetten részletesen szabta meg a titkos információgyűjtés szabályait. A titkos információszerzés eszközeit és módszereit – átvéve az 1994-ben elfogadott rendőrségi törvény logikáját – belső és külső engedélyhez kötött csoportra osztotta. Előbbieket, melyek a magánszférát kevésbé sértik, az adott szolgálat főigazgatójának engedélyezési jogkörébe utalta (pl.: fedővállalkozások működtetése, leplezett információgyűjtés, titkos megállapodás magánszeméllyel, nyilvános helyen végzett megfigyelés és adatrögzítés stb.). Az alkotmányos alapjogokat különösen veszélyeztető – az 1990. évi X. törvénynél már részletezett – eszközöket és módszereket azonban az Nbtv. rendelkezései alapján továbbra is csak külső (bírói, illetve igazságügy-miniszteri2) engedéllyel lehet alkalmazni. Az 1995. december 28-án kihirdetett törvény a magyar nemzetbiztonsági struktúra szempontjából is koncepcionális változást hozott, ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatalról – garanciális jelleggel – leválasztotta a titkos adatszerzéshez technikai hátteret biztosító Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ).


A nemzetbiztonsági szolgálatokon és a rendőrségen kívül titkos információgyűjtésre 1995 és 2001 között még további öt állami szerv, a rendvédelmi szervek belső bűnmegelőzését végző Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség3, az APEH Nyomozó Hatósága, valamint az Ügyészségi Nyomozó Hivatal kapott jogszabályi felhatalmazást. Az Alkotmánybíróság 2001. július 9-én meghozott határozatában csökkentette ezt a számot, amikor megállapította, hogy az APEH Nyomozó Hatósága alkotmányellenesen kapta meg a titkos információgyűjtésre való jogot. Az Alkotmánybíróság döntését követően az adózással kapcsolatos bűncselekmények felderítését és nyomozását a Rendőrség vette át.


A nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányítása


Az 1996 márciusában hatályba lépett Nbtv. részletesen szabályozza az öt nemzetbiztonsági szolgálat kormányzati irányítását és ellenőrzését, valamint parlamenti ellenőrzését. A szolgálatok – mint országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek – a kormány irányítása alatt állnak. A három polgári nemzetbiztonsági szolgálat kormányzati irányítását és ellenőrzését 1990 és 1996 márciusa között a szolgálatokat felügyelő, utána (az Nbtv. rendelkezése szóhasználata szerint) a szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter látta el. A törvény ugyan nem határozta meg, hogy melyik miniszter irányítsa a nemzetbiztonság területét, ám – történelmi és alkotmányossági okokból – kizárta annak lehetőségét, hogy ezt a feladatot a rendőrség munkáját is felügyelő belügyminiszter, a két katonai szolgálatot irányító honvédelmi miniszter, valamint a külső engedélyezési jogkörrel is rendelkező igazságügy-miniszter lássa el.


A miniszter a Nbtv.-ben meghatározott irányítási feladatainak keretén belül – többek között – biztosítja a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő kormányzati döntések végrehajtását, a szolgálatok számára félévente meghatározza az alapvető kormányzati hírigényeket, a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a szolgálatokat érintő szervezeti és működési szabályokat. Célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végezhet a szolgálatok gazdálkodásával kapcsolatban, valamint kivizsgálhatja a tevékenységükkel összefüggésben felmerült panaszokat. A nemzetbiztonsági szolgálatok működését a végrehajtó hatalom részéről törvényességi szempontból a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) is vizsgálhatja, ám az ilyen ellenőrzések nem terjedhetnek ki – az irányító miniszter vizsgálati hatáskörébe tartozó – célszerűségi és eredményességi szempontokra.


A két katonai nemzetbiztonsági szolgálatot 1990 nyarától helyezték a honvédelmi tárca felügyelete alá. A Nbtv. jelentős változást hozott abban a vonatkozásban, hogy míg korábban a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) a Magyar Honvédség szervezetébe illesztve működött, addig 1996 márciusa után a két katonai szolgálat mint országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szerv, közvetlenül a honvédelmi miniszter irányítása alá került. A magyar katonai hírszerzés működésében új fejezetet nyitott a NATO-tagság elnyerése 1999-ben, valamint a 2004-es EU-csatlakozásunk, melyek kapcsán a KFH is nagyobb támogatottsággal, és szélesebb vertikummal végezheti feladatait.

A 2002 májusában megalakult Medgyessy-kormány a szolgálatok irányítását is érintő strukturális változásokat vezetett be a magyar kormányzati rendszerben. Megszűnt a tárca nélküli miniszteri státusz, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a Miniszterelnöki Hivatalt (MeH) vezető miniszter irányítása alá kerültek. A stratégiai szintű döntésekért felelős kancelláriaminiszter tehermentesítése érdekében a napi szakmai irányítási feladatok ellátását 2002 és 2006 nyara között a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár látta el. 2006 nyarától közvetlenül a kancelláriaminiszter vette át az irányítási teendőket, munkáját a kormányzati irányításban, a nemzetbiztonsági tevékenységet érintő jogszabályok előkészítésében, valamint a szolgálatok működésének ellenőrzésében a MeH Nemzetbiztonsági Irodájának vezetője segítette. 2007 nyarán a kormány ismét létrehozta a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszteri, illetve az irányítási feladatokban közreműködő államtitkári posztot.


A 2010. május 28-án létrejött, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező 2. Orbán-kormány alapvető változtatásokat hajtott végre a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok – korábban egységes – kormányzati irányításának területén. A kormányalakítást követően az IH a külügyminiszter, az NBSZ és Alkotmányvédelmi Hivatal névre átkeresztelt NBH az újjászervezett belügyi tárca vezetőjének irányítása alá került. Ezzel a lépéssel tovább erősödött a magyar nemzetbiztonsági struktúrán osztott jellege, hiszen jelenleg a kormányzati irányítás feladatai immár – a korábbi kettő helyett – három minisztérium között oszlanak meg.


A nemzetbiztonsági tevékenységét is meghatározó kormányzati döntések előkészítésében jelentős szerepet játszott a kormány Nemzetbiztonsági Kabinetje, melynek ülésein a biztonságpolitikai kérdésekben feladattal rendelkező tárcák vezetői vettek részt. A testület vezetését az első Orbán-kormány hivatali időszakának végéig a belügyminiszter, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány alatt a honvédelmi miniszter, 2006 májusától 2007 nyaráig a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látta el. Ezt követően a második Orbán-kormány megalakulásáig a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter fogta össze a Kabinet munkáját a MeH Nemzetbiztonsági Iroda háttértámogatásával.


A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzése


A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének igénye a jogállamiság és a parlamentáris demokrácia alapelveiből fakadó elvárásként fogalmazódott meg a rendszerváltás idején. Már az első szabadon választott Országgyűlés létrehozta a szolgálatok működését ellenőrző Nemzetbiztonsági Bizottságot (NBB), mely később az Nbtv.-ben jelentős ellenőrzési jogosítványokat kapott.4 Az NBB működési mechanizmusába számos olyan garanciális elemet építettek be a jogalkotók, amelyek egyértelműen a korábbi állambiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos negatív tapasztalatokból erednek. Az NBB elnöke kizárólag ellenzéki képviselő lehet, a kormánytöbbség pedig – a kialakult szokásjog szerint, függetlenül a parlamenti erőviszonyoktól – legfeljebb feles többséggel rendelkezhet. Ez az utóbbi szabály azért nagy jelentőségű, mert az Nbtv. rendelkezése szerint a bizottsági tagok egyharmadának támogatása is elegendő ahhoz, hogy az NBB vizsgálatot rendeljen el a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységére utaló hozzá beérkezett panasszal kapcsolatban. Ilyen módon a bizottsági napirend – a kormányzat igényeinek megfelelő – politikai alapon történő szelektálása kizárt. A polgári szolgálatokat irányító miniszter5, illetve a honvédelmi miniszter félévente köteles tájékoztatást adni a szolgáltok általános tevékenységéről, továbbá a kormány nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos nem nyilvános határozatairól.


Az NBB bármikor átfogó tájékoztatást kérhet az illetékes minisztertől és a szolgálatok főigazgatóitól az ország nemzetbiztonsági helyzetéről, a szolgálatok működéséről és tevékenységéről, valamint a külső engedélyköteles titkosszolgálati eszközök és módszerek rendes, valamint különleges engedélyezéséről is. Az NBB kivizsgálhatja a szolgálatok jogellenes működésével kapcsolatban hozzá érkezett állampolgári panaszokat és a szolgálatok munkatársától érkező bejelentéseket. Az Nbtv. alapján automatikusan az NBB elé kell utalni megvizsgálásra azokat az eseteket, amikor a szolgálatok hivatásos állományú tagja – bármely okból – megtagadja a felettesétől kapott parancsot.


A bizottság ténymegállapító vizsgálata során betekinthet a szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, és meghallgathatja az érintett szolgálatok munkatársait is. Az NBB jogosult továbbá nem egyedi ügyekkel kapcsolatos dokumentumokba is betekinteni, kivéve, ha ez közvetlenül veszélyeztetné a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereink védelmét, valamint a szolgálatokkal titokban együttműködő személyek biztonságát. A titkosszolgálati eszközalkalmazás magyarországi parlamenti ellenőrzésével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az NBB ellenőrzési jogosultságai behatároltak. A bizottság ugyanis – a költségvetési számadatok véleményezésének kivételével – nem gyakorolhat érdemi kontrollt a titkos adatszerzésre feljogosított rendvédelmi szervek és az ügyészségi nyomozóhivatal felett.


Garanciális elemként került az Nbtv. rendelkezései közé, hogy ha a szolgálatok parlamenti képviselőre vagy vele egy háztartásban élő hozzátartozójára vonatkozóan titkos információgyűjtést kezdenek (folytatnak), e tényről a miniszter haladéktalanul tájékoztatja az NBB-t. A bizottság tagjai valamennyien a legszigorúbb, „C” típusú, nemzetbiztonsági ellenőrzésen esnek át.


A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága (HB) is rendelkezik ellenőrzési jogosítványokkal. A HB a katonai szolgálatok vonatkozásában azt ellenőrzi, hogy azok – mint a honvédelmi miniszter irányítása alatt álló, a védelmi feladatok speciális területét ellátó szervezetek – teljesítik-e az Nbtv.-ben számukra előírt feladatokat. A bizottság a honvédelemmel kapcsolatos állásfoglalásai kialakításához jogosult a katonai szolgálatok főigazgatóitól, valamint a honvédelmi minisztertől felvilágosítást kérni. Az ilyen tájékoztatások azonban a titkosszolgálati tevékenységre vonatkozóan nem érik el az NBB előtti beszámolók részletességét. A HB ugyanis a katonai szolgálatok által alkalmazott titkos információgyűjtés tekintetében nem folytat ténymegállapító vizsgálatot. Ez minden esetben a NBB illetékességi területe, melynek hatásköre a titkosszolgálati tevékenység tekintetében mind az öt nemzetbiztonsági szolgálatra kiterjed. Ennek megfelelően a HB csak a Honvédség rendeltetésszerű működéséhez kapcsolódó, általános tapasztalatok kerülnek szóba.6


A nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatban ellenőrzési jogosítványokkal rendelkezik még az Állami Számvevőszék, amely azonban kizárólag törvényességi szempontok szerint vizsgálhatja a szolgálatok gazdálkodását, az erre a feladatra külön kijelölt és ellenőrzött munkatársak által (a speciális működési költségekkel összefüggésben felmerülő célszerűségi és eredményességi vizsgálatot csak az adott szolgálatot irányító miniszter végezheti el). Az alkotmányos alapjogok védelmét célozza, hogy a szolgálatok működésével kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és az adatvédelmi biztosnak is vannak ellenőrzési jogosítványai. Az országgyűlési biztosok vizsgálatuk során jogosultak belépni a szolgálatok objektumaiba, és ott az adott üggyel kapcsolatban felvilágosítást kérhetnek, továbbá – ha az alapvető nemzetbiztonsági érdekeket nem veszélyeztet – betekinthetnek vizsgálat szempontjából releváns iratokba is.


Az adatvédelmi biztos – akit az adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. tv.) szerint munkájában nem akadályozhat az államtitok vagy a szolgálati titok – arra is külön jogosítvánnyal rendelkezik, hogy adott esetben a szolgálatok szervezeti és működési szabályait tartalmazó dokumentumokhoz is hozzájusson. Az országgyűlési biztosok – amennyiben az általuk vizsgált ügyben nem kapnak kielégítő választ a szolgálat főigazgatójától, illetve az illetékes minisztertől – jogosultak az Alkotmánybírósághoz fordulni (jogszabály utólagos normakontrollja, illetve alkotmányjogi panasz esetén), az adott ügyet az Országgyűlés elé terjeszteni, illetve az adott ügyet a NBB elé tárni.


A törvényhozó hatalmat megillető ellenőrzési jogosítványokkal kapcsolatban összefoglalóan elmondható, hogy a parlament kétirányú garanciarendszert teremtett az Nbtv. elfogadásával. Az ellenőrzés egyrészt garantálja az állampolgárok alkotmányos alapjogainak érvényesülését, de ezzel párhuzamosan védi a szolgálatokat is a jogellenes befolyásolás veszélyétől.


  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   15

Похожие:

Hadtudományi Doktori Iskola iconGazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola

Hadtudományi Doktori Iskola iconA doktori iskola képzési és kutatási programja

Hadtudományi Doktori Iskola iconDoktori kurzusok

Hadtudományi Doktori Iskola iconMultidiszciplináris orvostudományi doktori

Hadtudományi Doktori Iskola iconA debreceni biomérnök/biotechnológus iskola megalapozója és a szak tiszteletbeli vezetője

Hadtudományi Doktori Iskola iconA debreceni biomérnök/biotechnológus iskola megalapozója és a szak tiszteletbeli vezetője

Hadtudományi Doktori Iskola iconDoktori oktatбsi programok (tanterv, tanegysйgek megnevezйse, kцtelez?, vбlaszthatу, уraszбm, kreditйrtйk, az йrtйkelйs mуdja)
Ъk-1 – Az ъjkori filozуfia йrtelmezйsйnek f? tнpusai (Main Types of the Interpretation of Early Modern Philosophy)
Разместите кнопку на своём сайте:
Библиотека


База данных защищена авторским правом ©lib.znate.ru 2014
обратиться к администрации
Библиотека
Главная страница